Borúlátás?

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.”(Róm 12,21)
Tőlünk, magyaroktól nem áll messze a borúlátás, búsongás. Megjegyzem, van is rá okunk elég: sok csapást éltünk át történelmünk során, csoda, hogy még létezünk.

A fenti bibliai gondolat arra biztat, hogy ne adjuk fel a rossz elleni harcot, küzdelmet.

Hogyan is olvassuk a Szózatban? „És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán.”

Csodálatos élmény volt Orosházán találkozni a világba széjjelszóródott magyar evangélikus testvéreinkkel. Sok seb meggyógyult, de legalább is enyhült a fájdalom.

Eszembe jut egy régi emlék. A nyolcvanas évek elején, mint főiskolás, többször jártam Erdélyben és Moldvában a csángóknál, testvéri szálakat erősíteni. Akkor még illegálisan vittük a gyógyszert, irodalmat. Egy este a Gyimesben sátoroztunk patak partján négyen és olvastuk az örök igét a Bibliából.

Nem terhelhettük magyar testvéreinket, szállást kérve tőlük, mert büntették, ha valaki külföldit fogadott be éjszakára. Moldvában tetézték ezt még azzal is, hogy a lakosságnak a nappali látogatókat azonnal jelenteni kellett a rendőrségen. „Bejelentési kötelezettségük” volt. Emlékszem, zuhogó esőben órákon át jártuk a falu sáros utcáit, de senki nem mert ránk nézni, fogadva köszönésünket.

Ott, a patak partján szólt hozzánk Isten szava Jeremiás könyvéből. A próféta azt tanácsolta a babiloni fogságban sínylődő zsidó testvéreinek, hogy ne azon töprengjenek, hogy mikor szabadulnak meg fogvatartóiktól, hanem akár otthonmaradtak Jeruzsálemben vagy deportálták őket Babilonba, térjenek meg.
Ne fogvatartóik bűneit lássák csak, hanem sajátjaikét is. Isten azért engedte meg a fogságot, mert a nép engedetlen volt a jó iránt, nem tartotta meg az élet törvényét, és Isten ezzel rázta meg őket. A fogságot büntetésként kapták, hogy bánják meg vétkeiket és térjenek meg azokból az Úrhoz.

Magyar népünk sokat szenvedett és szenved a mai napig is, de sokat is vétkezett és vétkezik a mai napig is. Lássuk meg, hogy az igazi ellenség nem is mindig csak kívül található, hanem a szívünkben. Saját, Isten nélkül élő énünk ez, amely önfejű, a maga útján jár, és ebből következik, hogy tönkretesszük magunkat alkohollal, nikotinnal, droggal, hogy naponta százötven magzat tűnik el a kórházak műanyag zsákjaiban, hogy gyűlölködünk, nem tudunk megbocsátani. Sorolhatnám, de nem ez segít rajtunk, hanem az, ha szívből az élő Istenhez térünk, kérjük bocsánatát és megbocsátunk az ellenünk vétőknek is.

Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy a magyar ember is megtérjen és éljen, hogy az Ő ereje és szeretete által legyőzettessék szívében és környezetében a rossz, hogy áldássá legyen a körülötte élő népek számára is. Így legyen, ámen!

Kossuth Rádió, 2006. november 6.